Az utolsó hónap eseményeinek összefoglalóját nem tudom, hol kezdjem. Sajnos a fényképezőgépem tönkre ment, nem tudom mi lehet a baja, de nem sikerült életet lehelni belé, úgyhogy saját képekkel most nem tudok szolgálni, Szabcsa facebook albumából szemezgettem.
A hónap elején miután Vikiék hazamentek Helsinkiből iszonyatosan felpörgött az életünk Szabcsával. Még vissza volt 2 vizsga, amit sikeresen teljesítettem (vagyis az egyik eredményét nem tudom még, mert nem csekkoltam le az tanszéki hirdetőtáblán, de biztos vagyok benne, hogy jól sikerült), utána pedig elhatároztam, hogy nekiülök az évfolyamdolgozatnak de ebből semmi sem lett, s a héten sikerült nagy sietséggel befejezni, remélem jó lett, bár nem a legjobb munkám ez tény :P
A választásokat nagy izgalommal "végigszurkoltam" az m1 online közvetítését nézve, közben pedig mindenkit a halálba kergettem a facebook kommentjeimmel... :) Majd felbontottam a tokaji aszút, s a pezsgőt, miközben hol Tubi hol Isti hívott (persze mindenhol nagy volt az öröm, de azért Tubi már jobb állapotban volt mint mindenki és alig bírt beszélni :P).
Ezt követően barátainkkal közösen úgy döntöttünk, hogy Szabcsa csapatkapitánysága alatt belevetjük magunkat a Helsinki kocsmatúrába, ami a pár ezer fős diáksereggel kicsit nagyobb, mint amit mi megszoktunk :P Minden karnak külön overállja volt, összesen 8 állomást kellett teljesíteni, melyekre metróval lehetett eljutni. Mivel rengeteg diák volt a kocsmaváltón igaziból a feladat annyi volt, hogy a megjelölt kocsmákba el kellett menni, inni valamit, s kaptunk a papírra egy pecsétet, aláírást, s utána mehettünk tovább. Azonban alkoholtól elszokott szervezetünknek már pár sör is megártott, de a McDonalds áldásos hatásainak köszönhetően túléltük s eljutottunk a kocsmaváltót lezáró gigantikus partyba is :P A kocsmaváltó egyik állomásához igyekezve pedig találkoztam egy sráccal, aki teljesen bezsongott attól, hogy Magyarországról jöttem, mert mint kiderült a nagyszülei a második világháború után elhagyták Csehszlovákiát s Helsinkitől nem messze telepedtek le. Persze ő már nem beszél magyarul, de az alap dolgok mentek neki (boci boci tarka, "bazdmegazanyád", "kurvaistenbasszameg" és hasonló rendkívül szép magyar mondatok :D)
Most április legvégén került megrendezésre a Vappu, ami egy hatalmas piknikkel indult, s később a bevárosba özönlött több ezer ember, nagy részük diák (mindegyik egyetemistán fehér "kapitány" sapka), felvonulás, ivászat a parkokban, stb. Itt készült egy meglepetés kép a MajomHáz számára, de a fotó készítője sajnos még nem küldte át a képet, remélem mihamarabb megkapom e-mailem és akkor felrakom a levlistákra is :))) A Vappu túlélése igazán komoly kihívás volt, de állítom, hogy nem a házipálinka és a vodka ütött be, hanem az átkozott spanyolok sangriája a parkban :P
Tegnap volt a búcsúbulink Endával az ír lakótársammal, eszméletlen jó volt. Feldíszítettük az egész konyhát szerpentinnel meg lufikkal, alig fértünk el, kb. 40 ember jött el, s késő estig tartott a mulatozás, cserébe ma iszonyatos másnappal ébredtünk fel... A képeket még nem tudtam elkérni az angol lakótárstól Richardtól, mert ő jelenleg még mindig az ágyban fekszik és nem hajlandó felkelni onnan, mert attól fél, hogy nem érne el a wc-ig... :))) de holnap elkérem, s a többivel együtt majd felrakom FaceBookra. Szegény Enda nagyon kivolt, hogy haza kellett menni, majdnem elsírta magát délután, de hát ez van, minden jó dolog egyszer véget ér...
Hihetetlen, hogy január legeleje óta kinn vagyok, s hogy mennyire gyorsan elrepült az idő... persze jó lesz hazamenni, de az ember akkor értékeli a legjobban a dolgokat, amikor kénytelen maga mögött hagyni azokat... Felejthetetlen élmény volt, de a búcsú még hátravan...
