This goodbye is not forever...

Itt a vége! Nincsen arra szó, hogy mennyire élveztük Szabcsával a kinti életet... Ha csak Finnországot nézzük Erasmustól elvonatkoztatva, most sem fogom fel azt, hogy működhet ilyen normálisan egy társadalom (a mienkhez viszonyítva persze). Alacsony adók, jó keresetek, mindenki beszél angolul, kiváló oktatási rendszer, elképzelhetetlenül pontos és modern tömegközlekedés és ami a "legkiborítóbb", hogy itt mindenki vesz jegyet vagy bérletet, akkor is, ha az utolsó előtti megállóban szállt fel és fél perc múlva a végállomásra ér a vonat vagy a busz.

Ez alatt a pár hónap alatt megismertem a finn kultúrát (ha mást nem, akkor a Finlandia művészetét és mindennapjaim részévé vált a szaunázás), találkoztam az igazi Mikulással, több száz kilométerre északabbra utaztunk az északi-sarkkörnél, ültem rénszarvasszánon, vezettem husky kutya szánt, láttam a sarki fényt, új barátokra tettem szert, a tanulás és a party hegyek közepette azért némi angolt is tanultam... :P

Bár tudom, hogy csak a szép dolgokra szabad emlékezni, azért három negatívum mégis volt ezalatt a félév alatt:

1) A kezdetektől fogva "bearanyozta" a minennapjaimat a drága német lakótársam Till. Az ilyen ember nemhogy Erasmusra nem való, hanem életképtelen, remélem soha nem fogok vele találkozni többé! :D

2) Magyar szemmel nézve eszméletlen drága Helsinki, sőt még annál is brutuálisabb. Szerettem itt lakni Pasilában, aranyos kis hely volt tele szeretettel és jó hangulattal, viszont a lakbér kész rablás volt (majdnem 400 euro volt a 10 négyzetméteres kis szobám havonta)...

3) Szerintem nem szükséges megemlítenem, de mindenki tudja: senki sem tud úgy bulizni, mint a kelet-európaiak (direkt nem magyarokat írtam, mert ez alap lett volna, de rajtunk kívül a keletiek azért tudják, hogy mitől iszonyatosan jó egy party)! :P

Felejthetetlen élmény volt, s soha nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni. S bár minden dolog aminek kezdete van véget is ér, valószínűleg nyáron egy pár nap erejéig Milánóban vagy Dublinban folytatódik az "Erasmus" érzés... :)





Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a pár hónap, és bele sem merek gondolni mennyire rémes hetek következnek otthon, bármennyire is üdítő lesz találkozni Veletek... :)

Ennyi volt... Végezetül következzen pár kép a búcsúbuliról: