This goodbye is not forever...

Itt a vége! Nincsen arra szó, hogy mennyire élveztük Szabcsával a kinti életet... Ha csak Finnországot nézzük Erasmustól elvonatkoztatva, most sem fogom fel azt, hogy működhet ilyen normálisan egy társadalom (a mienkhez viszonyítva persze). Alacsony adók, jó keresetek, mindenki beszél angolul, kiváló oktatási rendszer, elképzelhetetlenül pontos és modern tömegközlekedés és ami a "legkiborítóbb", hogy itt mindenki vesz jegyet vagy bérletet, akkor is, ha az utolsó előtti megállóban szállt fel és fél perc múlva a végállomásra ér a vonat vagy a busz.

Ez alatt a pár hónap alatt megismertem a finn kultúrát (ha mást nem, akkor a Finlandia művészetét és mindennapjaim részévé vált a szaunázás), találkoztam az igazi Mikulással, több száz kilométerre északabbra utaztunk az északi-sarkkörnél, ültem rénszarvasszánon, vezettem husky kutya szánt, láttam a sarki fényt, új barátokra tettem szert, a tanulás és a party hegyek közepette azért némi angolt is tanultam... :P

Bár tudom, hogy csak a szép dolgokra szabad emlékezni, azért három negatívum mégis volt ezalatt a félév alatt:

1) A kezdetektől fogva "bearanyozta" a minennapjaimat a drága német lakótársam Till. Az ilyen ember nemhogy Erasmusra nem való, hanem életképtelen, remélem soha nem fogok vele találkozni többé! :D

2) Magyar szemmel nézve eszméletlen drága Helsinki, sőt még annál is brutuálisabb. Szerettem itt lakni Pasilában, aranyos kis hely volt tele szeretettel és jó hangulattal, viszont a lakbér kész rablás volt (majdnem 400 euro volt a 10 négyzetméteres kis szobám havonta)...

3) Szerintem nem szükséges megemlítenem, de mindenki tudja: senki sem tud úgy bulizni, mint a kelet-európaiak (direkt nem magyarokat írtam, mert ez alap lett volna, de rajtunk kívül a keletiek azért tudják, hogy mitől iszonyatosan jó egy party)! :P

Felejthetetlen élmény volt, s soha nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni. S bár minden dolog aminek kezdete van véget is ér, valószínűleg nyáron egy pár nap erejéig Milánóban vagy Dublinban folytatódik az "Erasmus" érzés... :)





Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a pár hónap, és bele sem merek gondolni mennyire rémes hetek következnek otthon, bármennyire is üdítő lesz találkozni Veletek... :)

Ennyi volt... Végezetül következzen pár kép a búcsúbuliról:

Everything that has a beginning has an end...

Az utolsó hónap eseményeinek összefoglalóját nem tudom, hol kezdjem. Sajnos a fényképezőgépem tönkre ment, nem tudom mi lehet a baja, de nem sikerült életet lehelni belé, úgyhogy saját képekkel most nem tudok szolgálni, Szabcsa facebook albumából szemezgettem.

A hónap elején miután Vikiék hazamentek Helsinkiből iszonyatosan felpörgött az életünk Szabcsával. Még vissza volt 2 vizsga, amit sikeresen teljesítettem (vagyis az egyik eredményét nem tudom még, mert nem csekkoltam le az tanszéki hirdetőtáblán, de biztos vagyok benne, hogy jól sikerült), utána pedig elhatároztam, hogy nekiülök az évfolyamdolgozatnak de ebből semmi sem lett, s a héten sikerült nagy sietséggel befejezni, remélem jó lett, bár nem a legjobb munkám ez tény :P

A választásokat nagy izgalommal "végigszurkoltam" az m1 online közvetítését nézve, közben pedig mindenkit a halálba kergettem a facebook kommentjeimmel... :) Majd felbontottam a tokaji aszút, s a pezsgőt, miközben hol Tubi hol Isti hívott (persze mindenhol nagy volt az öröm, de azért Tubi már jobb állapotban volt mint mindenki és alig bírt beszélni :P).

Ezt követően barátainkkal közösen úgy döntöttünk, hogy Szabcsa csapatkapitánysága alatt belevetjük magunkat a Helsinki kocsmatúrába, ami a pár ezer fős diáksereggel kicsit nagyobb, mint amit mi megszoktunk :P Minden karnak külön overállja volt, összesen 8 állomást kellett teljesíteni, melyekre metróval lehetett eljutni. Mivel rengeteg diák volt a kocsmaváltón igaziból a feladat annyi volt, hogy a megjelölt kocsmákba el kellett menni, inni valamit, s kaptunk a papírra egy pecsétet, aláírást, s utána mehettünk tovább. Azonban alkoholtól elszokott szervezetünknek már pár sör is megártott, de a McDonalds áldásos hatásainak köszönhetően túléltük s eljutottunk a kocsmaváltót lezáró gigantikus partyba is :P A kocsmaváltó egyik állomásához igyekezve pedig találkoztam egy sráccal, aki teljesen bezsongott attól, hogy Magyarországról jöttem, mert mint kiderült a nagyszülei a második világháború után elhagyták Csehszlovákiát s Helsinkitől nem messze telepedtek le. Persze ő már nem beszél magyarul, de az alap dolgok mentek neki (boci boci tarka, "bazdmegazanyád", "kurvaistenbasszameg" és hasonló rendkívül szép magyar mondatok :D)





Most április legvégén került megrendezésre a Vappu, ami egy hatalmas piknikkel indult, s később a bevárosba özönlött több ezer ember, nagy részük diák (mindegyik egyetemistán fehér "kapitány" sapka), felvonulás, ivászat a parkokban, stb. Itt készült egy meglepetés kép a MajomHáz számára, de a fotó készítője sajnos még nem küldte át a képet, remélem mihamarabb megkapom e-mailem és akkor felrakom a levlistákra is :))) A Vappu túlélése igazán komoly kihívás volt, de állítom, hogy nem a házipálinka és a vodka ütött be, hanem az átkozott spanyolok sangriája a parkban :P

Tegnap volt a búcsúbulink Endával az ír lakótársammal, eszméletlen jó volt. Feldíszítettük az egész konyhát szerpentinnel meg lufikkal, alig fértünk el, kb. 40 ember jött el, s késő estig tartott a mulatozás, cserébe ma iszonyatos másnappal ébredtünk fel... A képeket még nem tudtam elkérni az angol lakótárstól Richardtól, mert ő jelenleg még mindig az ágyban fekszik és nem hajlandó felkelni onnan, mert attól fél, hogy nem érne el a wc-ig... :))) de holnap elkérem, s a többivel együtt majd felrakom FaceBookra. Szegény Enda nagyon kivolt, hogy haza kellett menni, majdnem elsírta magát délután, de hát ez van, minden jó dolog egyszer véget ér...
Hihetetlen, hogy január legeleje óta kinn vagyok, s hogy mennyire gyorsan elrepült az idő... persze jó lesz hazamenni, de az ember akkor értékeli a legjobban a dolgokat, amikor kénytelen maga mögött hagyni azokat... Felejthetetlen élmény volt, de a búcsú még hátravan...

Bazi nagy összefoglaló az elmúlt hetekről

Welcome back!

Régóta érett már ez a blogbejegyzés, sajnálom, hogy nem tudtam előbb megírni. Sok idő telt el az utolsó beszámoló óta, rövid látogatást tettem odahaza, hihetetlen élmény volt újra csirkepörköltet enni, barátokkal és a családdal találkozni, ELTE ÁJK partyn bulizni, de nagy szívfájdalmam, hogy a NaNa kimaradt márciusban, úgyhogy remélem az első vizsgák után közvetlenül meglátogatjuk együtt... :)
Március 18-án érkeztem vissza Helsinkibe Anitával, vagyis előbb Turkuban szállt le a gép iszonyatos hóvihar közepette (amíg Anita élete szerelmével volt elfoglalva a repülőgépen, addig én rendesen paráztam, hogy ne zuhanjunk le, mert ekkora hóvihart régen láttam s a gép is kilengett rendesen), éjfél körül már Szabcsa várt minket hatalmas táblával a pályaudvaron :-)

Hihetelen, hogy mennyire gyorsan vissza lehet szokni az otthoni körülményekhez (értsd: jó, finom, zsíros, fűszeres magyar kaja - 1 hét alatt 8 kg-ot híztam -, főznek rád, nincs hó, melegebb az idő, stb). 2-3 nap alatt ismét visszaszoktam, de ekkor már Anitától búcsúznunk is kellett, hétfőn repült vissza Budapestre. A hét eseménytelenül telt, elkezdődött egy új kurzus, aminek a végén nem lesz vizsga, csak egy beadandó (yeah!), a tanár kb. pedig az itteni Földi :P Nem is voltam bulizni, valahogy semmi sem tudta pótolni a gólyatábor és az egyetemi buli otthoni hangulatát. Március 30-án elérkezett az újabb vizsga, amit túlparáztam, mert semmi extra nem volt, a 3 beadandónkon ment végig a tanár, belejavítgatott, kérdéseket tett fel és azt kellett (volna) kifejteni - hozzáteszem, volt olyan kérdése, hogy magyarul se tudtam válaszolni, úgyhogy volt amikor csak mosolyogtam rá (inkább kevesebb, mint több sikerrel, de meglett)! ;)

Ribancok Helsinkben

Bolondok napján megérkezett Viki, Tomi és Bence Helsinkibe. Mindegyik nap megért volna egy külön-külön blogbejegyzést, legyen elég annyi, hogy kibuliztuk és kiőrültködtük magunkat :) Régen ízleltem meg a messze földön híres Pecznyik féle mézespálinkát, de a lakótársak is vérszemet kaptak megízlelve azt :) Talán 2 negatívum volt, az egyik, hogy nem volt nyitva a menza (nem tudtunk olcsón finomat enni) és az üzletek többsége (a finnek minden alkalmat megragadnak, hogy ne dolgozzanak és mindent megünnepelnek, tehát nagypéntektől húsvét hétfőig kb. semmi sem volt nyitva), a másik, hogy Tallinnba nem tudtunk eljutni, mert egész Helsinki megindult a szomszédos országba (most ez kevésbé lesz patetikus, de valószínűnek tartom, hogy vedelni, tekintve hogy iszonyatosan olcsó odaát az alkohol). Ezt leszámítva viszont őrületeset partyztunk (Helsinki viszonylatban persze)! A hétfő esti buli különösen jól sikerült, amikor Vikivel hazaérve kinn találtuk a konyhában a két lakótársamat... Úgy volt, amikor elindultunk, hogy Richard és Enda később csatlakozik hozzánk, de ehelyett minősíthetetlenre itták magukat :P Hazaérve elkezdődött az eddig legextrémebb afterparty, amiben valaha részem volt kinn, hajnali 5-ig nyomtuk, elpusztítottuk a maradék piát, Ádám Viki az asztalon táncolt, stb :D

M***-s nagykövetség 2.0

Betartom maximálisan a kampánycsendet, ezért a csillagok... Április 4-én elmentünk választani (mellékesen húsvét vasárnap, tehát nem éppen megfelelő idő a külképviseleti szavazásra + felszabadításunk, felszabadulásunk napja a náci uralom alól, majd a szovjet "átmeneti" itt tartózkodás kezdete) a gyönyörű kb. panel elemekre hasonlító "nagykövetségre". Tekintve, hogy második választásom volt (hiába, nem vagyok már mai gyerek), van összehasonlítási alapom. Mindenképpen nagy élmény volt külföldön voksolni, de semmi extra különbség az otthonihoz képest, annyi, hogy a szavazatot kötelező belerakni egy borítékba (otthon ez csak opció), majd ezután a fehér borítékot és egy lapot (ami hitelesíti, hogy az szavaztam) beleraknak egy nagyobb barna borítékba, amit alá kell írni szintén. Ami nem tetszett (és ez elsősorban nem az ott levő szavazatszámláló biztosok, hanem a szabályozás problémája), hogy nem lehetett fotózni - mindenképpen szerettem volna egy képet, ahogy bedobom az urnába, de nem lehetett... más dolog, hogy másokkal kicsit ellenszenvesek voltak a jelenlevő tisztviselők... (mindegy, biztos M***-sek)

4 hét múlva megyek haza

Több opció közül választhattam, végül amelett döntöttem, hogy május 10-én Helsinkiből megyek haza (így drágább, de nem akarok Turkuba utazni, csak szép "nyugodtan" hazamenni). A téli szemeszter végét is jelzi lassan, hogy ma már 14 fok volt... HIHETETLEN! Alig bírtam elviselni kabátban... persze a hó 99%-a már elolvadt (meg is vitattuk a többiekkel, hogy sokkal jobban tetszett nekünk a "régi", havas Helsinki, mint ez a szürkés betondzsungel). 4 hét van mindössze az ERASMUSból... ezalatt írnom kell még két 5-10 oldalas beadandót, egy kb. 20 oldalas évfolyamdolgozatot, és fel kellene készülni a pénzügy szigorlatra úgy, hogy közben még kiélvezem a maradék napokat. Gyorsan el fog repülni ez a maradék idő...

Kampánycsend előtt...

"Nothing can stand in the way of the power of millions of voices calling for change..." (Barack Obama)



Vasárnap végre eljön az igazság pillanata!
ITT AZ IDŐ MAGYARORSZÁG, ITT AZ IDŐ MAGYAROK ;)

Magyarország számokban [ 2002 - 2010 ]

Itthon vagyok!

Amíg nem hallottam a légiutaskísérőt magyarul beszélni, amíg nem mondták be hogy megérkeztünk Budapest - Ferihegyre, amíg nem szippantottam bele a jó kis szmogos pesti levegőbe, amíg nem láttam meg a szülőket a repülőtéren, s hazaérve Paksra nem kóstoltam meg a jó kis marhapörköltet nokedlivel, amíg nem fogtam a kezembe 2 hónap után távirányítót és néztem tévét, amíg nem aludtam újra a kis ágyamban...

...nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott az OTTHON! :)

Holnap irány Budapest! ;)

Az elképzelhetetlen bekövetkezett

Így hirtelen belegondolva tényleg iszonyatosan régen frissítettem a blogot, úgyhogy van mit pótolni, de inkább csak szemezgetni fogok az elmúlt napok eseményeiből, mert az idő gyorsan repül, s jómagam sem emlékszem mindenre, továbbra nem történt semmi komolyabb néhány dolgot leszámítva.

Túléltük az első vizsgánkat, elég jó eredménnyel mindketten, úgyhogy a Protection in International Law kipipálva (az anyag nagy részét a menedékjog adta), megszerezve ezzel az első kreditjeinket :P (ideje lenne már módosítani azt a learning agreementet is, de valahogy túl lusták vagyunk hozzá. A vizsga nem volt vészes, egy kifejtendő esszékérdés volt, arra Szabcsával mindketten írtunk 2-2 oldalt, reméljük a többi is hasonló lesz.

Az Amarillo-s buli (helyi LivingRoom party) adta magát, gyönyörűek voltunk Szabcsával, iszonyatosan nagyot partyztunk. Másnap annyira éber voltam, hogy az ebédlőben felejtettem a jegyzeteimet az útlevelemmel, majd mikor rádöbbentem a hiányára már mindennek hűlt helyét találtam, így hosszas káromkodás közben aludtam el, hogy mennyire lopnak már itt is az emeszpések, de aztán kiderült másnap, hogy valaki megtalálta és leadta a portán (nem volt lényeg a csomag, csak azért az útlevél az mégiscsak útlevél)... - na Magyarországon ez biztosan nem fordult volna elő...

Végre véget ért az a kínszenvedés, amit nem lehet leírni, se az órát, se a tanárt... Human Rights and Fundamental Rights in the European Integration címszó alatt 3 esszét kellett írni (jobbnál jobb témákban) - azért vettük fel, mert a 3 esszé nem tűnt vészesnek, úgy tudta mindenki, hogy nincs vizsga (a beadandók kiváltják), s a téma is érdekesnek tűnt.. ehhez képest kaptunk egy Balázs Tamás féle iszonyatosan szar tanárt, aki minden hétre feladott vagy 40-50 oldal tanulmányt és jogeseteket (gondolhatjátok mindenki mennyire szerette az órát és mennyire komolyan vette a nép az óráról órára történő felkészülést).. majd most amikor elérkezett az utolsó óra, s szemünk felcsillant hogy utoljára láthatjuk őt... kezünkbe nyomott egy papírt, s időpontot választhattunk márciusra... hitetlenkedve olvastam, mire rádöbbentem, hogy faxa, az összes témából szóbeli vizsga + az esszék "megvédése"... nem tudom mit gondol a tanár, de ez egy lecture course, valaki felvilágosíthatná, nem egy szeminárium... na mind1, úgy tűnik március 30-án lesz egy utolsó köröm vele, addig kell szereznem egy vudu babát...

Hétvégén valami elvetemült ötlettől vezérelve elindultam nagyvilágot látni Helsinkiben, s több mint 4 órát sétáltam, túráztam a töksötétben (volt, hogy erdőben, volt hogy parkokban - persze volt, hogy majd összef*stam magam -, megnéztem az olimpiai stadiont és parkot, az operát stb), persze térképpel együtt is eltévedtem, volt hogy derékig érő hóban gázoltam, egy élmény volt :D de legalább láthattam Helsinki érintetlen hófödte részeit az olvadás előtt!

Amit eddig nem hittünk volna, hogy bekövetkezik... Tudni kell, hogy január 5. óta mást se láttunk Szabcsával csak havat, havat, havat... esett vagy éppen stagnált, volt -25 fok és 0 fok is, de sohasem ment efölé... egészen pár nappal ezelőttig, amikor először +1 fok volt, míg tegnap már +3 fok :) Megpróbálom magam elé idézni Szabcsa mondatait: "Hát Doki, amikor este kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, s meghallottam a madarak csicsergését... hát én majdnem elsírtam magam :P" A tavasz betörte Helsinki fagyos kapuit, már harmadik napja 0 fok vagy afeletti a hőmérséklet, így a hó jelentős olvadásnak indult (attól nem félünk, hogy pár nap alatt elolvadna, van elég - az olvadás előtti napon lemértük egy helyen, olyan 55-60cm volt az érintetlen hó a belvárosban). Amúgy érdekes, hogy itt nem várják meg, hogy eloladjon a hó, hanem gépekkel folyamatosan viszik ki Helsinki minden körzetéből a havat (más kérdés, hogy ha hagynák elolvadni mekkora káosz lenne itt).

Érdekességként: éppen az egyetemi menzán ebédeltünk, amikor kinézve az ablakokon "érdekes" villamost pillantottunk meg: egy mozgó pub villamos volt :D úgyhogy, mire jönnek csoporttársak vendégségbe kiderítjük az útvonalat, meg az árakat :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, 5 nap múlva hétfő este landol a gépem Ferihegyen, holnap veszem meg a vonatjegyet Turkuba (Helsinkitől még jó 180 km), s onnan megyek Wizz Air-rel :)

Andi kedvéért "kerékpár és hó" téma, bizonyítva, hogy nem csak Göttingenben van nagy hó :)

UI: a képek a belvárosban, a központi pályaudvar mellett készültek az olvadás előtt; ahol Szabcsa lakik vagy éppenséggel ahol én, ennél sokkal nagyobb hó van/volt.