This goodbye is not forever...

Itt a vége! Nincsen arra szó, hogy mennyire élveztük Szabcsával a kinti életet... Ha csak Finnországot nézzük Erasmustól elvonatkoztatva, most sem fogom fel azt, hogy működhet ilyen normálisan egy társadalom (a mienkhez viszonyítva persze). Alacsony adók, jó keresetek, mindenki beszél angolul, kiváló oktatási rendszer, elképzelhetetlenül pontos és modern tömegközlekedés és ami a "legkiborítóbb", hogy itt mindenki vesz jegyet vagy bérletet, akkor is, ha az utolsó előtti megállóban szállt fel és fél perc múlva a végállomásra ér a vonat vagy a busz.

Ez alatt a pár hónap alatt megismertem a finn kultúrát (ha mást nem, akkor a Finlandia művészetét és mindennapjaim részévé vált a szaunázás), találkoztam az igazi Mikulással, több száz kilométerre északabbra utaztunk az északi-sarkkörnél, ültem rénszarvasszánon, vezettem husky kutya szánt, láttam a sarki fényt, új barátokra tettem szert, a tanulás és a party hegyek közepette azért némi angolt is tanultam... :P

Bár tudom, hogy csak a szép dolgokra szabad emlékezni, azért három negatívum mégis volt ezalatt a félév alatt:

1) A kezdetektől fogva "bearanyozta" a minennapjaimat a drága német lakótársam Till. Az ilyen ember nemhogy Erasmusra nem való, hanem életképtelen, remélem soha nem fogok vele találkozni többé! :D

2) Magyar szemmel nézve eszméletlen drága Helsinki, sőt még annál is brutuálisabb. Szerettem itt lakni Pasilában, aranyos kis hely volt tele szeretettel és jó hangulattal, viszont a lakbér kész rablás volt (majdnem 400 euro volt a 10 négyzetméteres kis szobám havonta)...

3) Szerintem nem szükséges megemlítenem, de mindenki tudja: senki sem tud úgy bulizni, mint a kelet-európaiak (direkt nem magyarokat írtam, mert ez alap lett volna, de rajtunk kívül a keletiek azért tudják, hogy mitől iszonyatosan jó egy party)! :P

Felejthetetlen élmény volt, s soha nem hittem volna, hogy ennyire fogom élvezni. S bár minden dolog aminek kezdete van véget is ér, valószínűleg nyáron egy pár nap erejéig Milánóban vagy Dublinban folytatódik az "Erasmus" érzés... :)





Hihetetlenül gyorsan eltelt ez a pár hónap, és bele sem merek gondolni mennyire rémes hetek következnek otthon, bármennyire is üdítő lesz találkozni Veletek... :)

Ennyi volt... Végezetül következzen pár kép a búcsúbuliról:

Everything that has a beginning has an end...

Az utolsó hónap eseményeinek összefoglalóját nem tudom, hol kezdjem. Sajnos a fényképezőgépem tönkre ment, nem tudom mi lehet a baja, de nem sikerült életet lehelni belé, úgyhogy saját képekkel most nem tudok szolgálni, Szabcsa facebook albumából szemezgettem.

A hónap elején miután Vikiék hazamentek Helsinkiből iszonyatosan felpörgött az életünk Szabcsával. Még vissza volt 2 vizsga, amit sikeresen teljesítettem (vagyis az egyik eredményét nem tudom még, mert nem csekkoltam le az tanszéki hirdetőtáblán, de biztos vagyok benne, hogy jól sikerült), utána pedig elhatároztam, hogy nekiülök az évfolyamdolgozatnak de ebből semmi sem lett, s a héten sikerült nagy sietséggel befejezni, remélem jó lett, bár nem a legjobb munkám ez tény :P

A választásokat nagy izgalommal "végigszurkoltam" az m1 online közvetítését nézve, közben pedig mindenkit a halálba kergettem a facebook kommentjeimmel... :) Majd felbontottam a tokaji aszút, s a pezsgőt, miközben hol Tubi hol Isti hívott (persze mindenhol nagy volt az öröm, de azért Tubi már jobb állapotban volt mint mindenki és alig bírt beszélni :P).

Ezt követően barátainkkal közösen úgy döntöttünk, hogy Szabcsa csapatkapitánysága alatt belevetjük magunkat a Helsinki kocsmatúrába, ami a pár ezer fős diáksereggel kicsit nagyobb, mint amit mi megszoktunk :P Minden karnak külön overállja volt, összesen 8 állomást kellett teljesíteni, melyekre metróval lehetett eljutni. Mivel rengeteg diák volt a kocsmaváltón igaziból a feladat annyi volt, hogy a megjelölt kocsmákba el kellett menni, inni valamit, s kaptunk a papírra egy pecsétet, aláírást, s utána mehettünk tovább. Azonban alkoholtól elszokott szervezetünknek már pár sör is megártott, de a McDonalds áldásos hatásainak köszönhetően túléltük s eljutottunk a kocsmaváltót lezáró gigantikus partyba is :P A kocsmaváltó egyik állomásához igyekezve pedig találkoztam egy sráccal, aki teljesen bezsongott attól, hogy Magyarországról jöttem, mert mint kiderült a nagyszülei a második világháború után elhagyták Csehszlovákiát s Helsinkitől nem messze telepedtek le. Persze ő már nem beszél magyarul, de az alap dolgok mentek neki (boci boci tarka, "bazdmegazanyád", "kurvaistenbasszameg" és hasonló rendkívül szép magyar mondatok :D)





Most április legvégén került megrendezésre a Vappu, ami egy hatalmas piknikkel indult, s később a bevárosba özönlött több ezer ember, nagy részük diák (mindegyik egyetemistán fehér "kapitány" sapka), felvonulás, ivászat a parkokban, stb. Itt készült egy meglepetés kép a MajomHáz számára, de a fotó készítője sajnos még nem küldte át a képet, remélem mihamarabb megkapom e-mailem és akkor felrakom a levlistákra is :))) A Vappu túlélése igazán komoly kihívás volt, de állítom, hogy nem a házipálinka és a vodka ütött be, hanem az átkozott spanyolok sangriája a parkban :P

Tegnap volt a búcsúbulink Endával az ír lakótársammal, eszméletlen jó volt. Feldíszítettük az egész konyhát szerpentinnel meg lufikkal, alig fértünk el, kb. 40 ember jött el, s késő estig tartott a mulatozás, cserébe ma iszonyatos másnappal ébredtünk fel... A képeket még nem tudtam elkérni az angol lakótárstól Richardtól, mert ő jelenleg még mindig az ágyban fekszik és nem hajlandó felkelni onnan, mert attól fél, hogy nem érne el a wc-ig... :))) de holnap elkérem, s a többivel együtt majd felrakom FaceBookra. Szegény Enda nagyon kivolt, hogy haza kellett menni, majdnem elsírta magát délután, de hát ez van, minden jó dolog egyszer véget ér...
Hihetetlen, hogy január legeleje óta kinn vagyok, s hogy mennyire gyorsan elrepült az idő... persze jó lesz hazamenni, de az ember akkor értékeli a legjobban a dolgokat, amikor kénytelen maga mögött hagyni azokat... Felejthetetlen élmény volt, de a búcsú még hátravan...

Bazi nagy összefoglaló az elmúlt hetekről

Welcome back!

Régóta érett már ez a blogbejegyzés, sajnálom, hogy nem tudtam előbb megírni. Sok idő telt el az utolsó beszámoló óta, rövid látogatást tettem odahaza, hihetetlen élmény volt újra csirkepörköltet enni, barátokkal és a családdal találkozni, ELTE ÁJK partyn bulizni, de nagy szívfájdalmam, hogy a NaNa kimaradt márciusban, úgyhogy remélem az első vizsgák után közvetlenül meglátogatjuk együtt... :)
Március 18-án érkeztem vissza Helsinkibe Anitával, vagyis előbb Turkuban szállt le a gép iszonyatos hóvihar közepette (amíg Anita élete szerelmével volt elfoglalva a repülőgépen, addig én rendesen paráztam, hogy ne zuhanjunk le, mert ekkora hóvihart régen láttam s a gép is kilengett rendesen), éjfél körül már Szabcsa várt minket hatalmas táblával a pályaudvaron :-)

Hihetelen, hogy mennyire gyorsan vissza lehet szokni az otthoni körülményekhez (értsd: jó, finom, zsíros, fűszeres magyar kaja - 1 hét alatt 8 kg-ot híztam -, főznek rád, nincs hó, melegebb az idő, stb). 2-3 nap alatt ismét visszaszoktam, de ekkor már Anitától búcsúznunk is kellett, hétfőn repült vissza Budapestre. A hét eseménytelenül telt, elkezdődött egy új kurzus, aminek a végén nem lesz vizsga, csak egy beadandó (yeah!), a tanár kb. pedig az itteni Földi :P Nem is voltam bulizni, valahogy semmi sem tudta pótolni a gólyatábor és az egyetemi buli otthoni hangulatát. Március 30-án elérkezett az újabb vizsga, amit túlparáztam, mert semmi extra nem volt, a 3 beadandónkon ment végig a tanár, belejavítgatott, kérdéseket tett fel és azt kellett (volna) kifejteni - hozzáteszem, volt olyan kérdése, hogy magyarul se tudtam válaszolni, úgyhogy volt amikor csak mosolyogtam rá (inkább kevesebb, mint több sikerrel, de meglett)! ;)

Ribancok Helsinkben

Bolondok napján megérkezett Viki, Tomi és Bence Helsinkibe. Mindegyik nap megért volna egy külön-külön blogbejegyzést, legyen elég annyi, hogy kibuliztuk és kiőrültködtük magunkat :) Régen ízleltem meg a messze földön híres Pecznyik féle mézespálinkát, de a lakótársak is vérszemet kaptak megízlelve azt :) Talán 2 negatívum volt, az egyik, hogy nem volt nyitva a menza (nem tudtunk olcsón finomat enni) és az üzletek többsége (a finnek minden alkalmat megragadnak, hogy ne dolgozzanak és mindent megünnepelnek, tehát nagypéntektől húsvét hétfőig kb. semmi sem volt nyitva), a másik, hogy Tallinnba nem tudtunk eljutni, mert egész Helsinki megindult a szomszédos országba (most ez kevésbé lesz patetikus, de valószínűnek tartom, hogy vedelni, tekintve hogy iszonyatosan olcsó odaát az alkohol). Ezt leszámítva viszont őrületeset partyztunk (Helsinki viszonylatban persze)! A hétfő esti buli különösen jól sikerült, amikor Vikivel hazaérve kinn találtuk a konyhában a két lakótársamat... Úgy volt, amikor elindultunk, hogy Richard és Enda később csatlakozik hozzánk, de ehelyett minősíthetetlenre itták magukat :P Hazaérve elkezdődött az eddig legextrémebb afterparty, amiben valaha részem volt kinn, hajnali 5-ig nyomtuk, elpusztítottuk a maradék piát, Ádám Viki az asztalon táncolt, stb :D

M***-s nagykövetség 2.0

Betartom maximálisan a kampánycsendet, ezért a csillagok... Április 4-én elmentünk választani (mellékesen húsvét vasárnap, tehát nem éppen megfelelő idő a külképviseleti szavazásra + felszabadításunk, felszabadulásunk napja a náci uralom alól, majd a szovjet "átmeneti" itt tartózkodás kezdete) a gyönyörű kb. panel elemekre hasonlító "nagykövetségre". Tekintve, hogy második választásom volt (hiába, nem vagyok már mai gyerek), van összehasonlítási alapom. Mindenképpen nagy élmény volt külföldön voksolni, de semmi extra különbség az otthonihoz képest, annyi, hogy a szavazatot kötelező belerakni egy borítékba (otthon ez csak opció), majd ezután a fehér borítékot és egy lapot (ami hitelesíti, hogy az szavaztam) beleraknak egy nagyobb barna borítékba, amit alá kell írni szintén. Ami nem tetszett (és ez elsősorban nem az ott levő szavazatszámláló biztosok, hanem a szabályozás problémája), hogy nem lehetett fotózni - mindenképpen szerettem volna egy képet, ahogy bedobom az urnába, de nem lehetett... más dolog, hogy másokkal kicsit ellenszenvesek voltak a jelenlevő tisztviselők... (mindegy, biztos M***-sek)

4 hét múlva megyek haza

Több opció közül választhattam, végül amelett döntöttem, hogy május 10-én Helsinkiből megyek haza (így drágább, de nem akarok Turkuba utazni, csak szép "nyugodtan" hazamenni). A téli szemeszter végét is jelzi lassan, hogy ma már 14 fok volt... HIHETETLEN! Alig bírtam elviselni kabátban... persze a hó 99%-a már elolvadt (meg is vitattuk a többiekkel, hogy sokkal jobban tetszett nekünk a "régi", havas Helsinki, mint ez a szürkés betondzsungel). 4 hét van mindössze az ERASMUSból... ezalatt írnom kell még két 5-10 oldalas beadandót, egy kb. 20 oldalas évfolyamdolgozatot, és fel kellene készülni a pénzügy szigorlatra úgy, hogy közben még kiélvezem a maradék napokat. Gyorsan el fog repülni ez a maradék idő...

Kampánycsend előtt...

"Nothing can stand in the way of the power of millions of voices calling for change..." (Barack Obama)



Vasárnap végre eljön az igazság pillanata!
ITT AZ IDŐ MAGYARORSZÁG, ITT AZ IDŐ MAGYAROK ;)

Magyarország számokban [ 2002 - 2010 ]

Itthon vagyok!

Amíg nem hallottam a légiutaskísérőt magyarul beszélni, amíg nem mondták be hogy megérkeztünk Budapest - Ferihegyre, amíg nem szippantottam bele a jó kis szmogos pesti levegőbe, amíg nem láttam meg a szülőket a repülőtéren, s hazaérve Paksra nem kóstoltam meg a jó kis marhapörköltet nokedlivel, amíg nem fogtam a kezembe 2 hónap után távirányítót és néztem tévét, amíg nem aludtam újra a kis ágyamban...

...nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzott az OTTHON! :)

Holnap irány Budapest! ;)

Az elképzelhetetlen bekövetkezett

Így hirtelen belegondolva tényleg iszonyatosan régen frissítettem a blogot, úgyhogy van mit pótolni, de inkább csak szemezgetni fogok az elmúlt napok eseményeiből, mert az idő gyorsan repül, s jómagam sem emlékszem mindenre, továbbra nem történt semmi komolyabb néhány dolgot leszámítva.

Túléltük az első vizsgánkat, elég jó eredménnyel mindketten, úgyhogy a Protection in International Law kipipálva (az anyag nagy részét a menedékjog adta), megszerezve ezzel az első kreditjeinket :P (ideje lenne már módosítani azt a learning agreementet is, de valahogy túl lusták vagyunk hozzá. A vizsga nem volt vészes, egy kifejtendő esszékérdés volt, arra Szabcsával mindketten írtunk 2-2 oldalt, reméljük a többi is hasonló lesz.

Az Amarillo-s buli (helyi LivingRoom party) adta magát, gyönyörűek voltunk Szabcsával, iszonyatosan nagyot partyztunk. Másnap annyira éber voltam, hogy az ebédlőben felejtettem a jegyzeteimet az útlevelemmel, majd mikor rádöbbentem a hiányára már mindennek hűlt helyét találtam, így hosszas káromkodás közben aludtam el, hogy mennyire lopnak már itt is az emeszpések, de aztán kiderült másnap, hogy valaki megtalálta és leadta a portán (nem volt lényeg a csomag, csak azért az útlevél az mégiscsak útlevél)... - na Magyarországon ez biztosan nem fordult volna elő...

Végre véget ért az a kínszenvedés, amit nem lehet leírni, se az órát, se a tanárt... Human Rights and Fundamental Rights in the European Integration címszó alatt 3 esszét kellett írni (jobbnál jobb témákban) - azért vettük fel, mert a 3 esszé nem tűnt vészesnek, úgy tudta mindenki, hogy nincs vizsga (a beadandók kiváltják), s a téma is érdekesnek tűnt.. ehhez képest kaptunk egy Balázs Tamás féle iszonyatosan szar tanárt, aki minden hétre feladott vagy 40-50 oldal tanulmányt és jogeseteket (gondolhatjátok mindenki mennyire szerette az órát és mennyire komolyan vette a nép az óráról órára történő felkészülést).. majd most amikor elérkezett az utolsó óra, s szemünk felcsillant hogy utoljára láthatjuk őt... kezünkbe nyomott egy papírt, s időpontot választhattunk márciusra... hitetlenkedve olvastam, mire rádöbbentem, hogy faxa, az összes témából szóbeli vizsga + az esszék "megvédése"... nem tudom mit gondol a tanár, de ez egy lecture course, valaki felvilágosíthatná, nem egy szeminárium... na mind1, úgy tűnik március 30-án lesz egy utolsó köröm vele, addig kell szereznem egy vudu babát...

Hétvégén valami elvetemült ötlettől vezérelve elindultam nagyvilágot látni Helsinkiben, s több mint 4 órát sétáltam, túráztam a töksötétben (volt, hogy erdőben, volt hogy parkokban - persze volt, hogy majd összef*stam magam -, megnéztem az olimpiai stadiont és parkot, az operát stb), persze térképpel együtt is eltévedtem, volt hogy derékig érő hóban gázoltam, egy élmény volt :D de legalább láthattam Helsinki érintetlen hófödte részeit az olvadás előtt!

Amit eddig nem hittünk volna, hogy bekövetkezik... Tudni kell, hogy január 5. óta mást se láttunk Szabcsával csak havat, havat, havat... esett vagy éppen stagnált, volt -25 fok és 0 fok is, de sohasem ment efölé... egészen pár nappal ezelőttig, amikor először +1 fok volt, míg tegnap már +3 fok :) Megpróbálom magam elé idézni Szabcsa mondatait: "Hát Doki, amikor este kinyitottam az ablakot, hogy szellőztessek, s meghallottam a madarak csicsergését... hát én majdnem elsírtam magam :P" A tavasz betörte Helsinki fagyos kapuit, már harmadik napja 0 fok vagy afeletti a hőmérséklet, így a hó jelentős olvadásnak indult (attól nem félünk, hogy pár nap alatt elolvadna, van elég - az olvadás előtti napon lemértük egy helyen, olyan 55-60cm volt az érintetlen hó a belvárosban). Amúgy érdekes, hogy itt nem várják meg, hogy eloladjon a hó, hanem gépekkel folyamatosan viszik ki Helsinki minden körzetéből a havat (más kérdés, hogy ha hagynák elolvadni mekkora káosz lenne itt).

Érdekességként: éppen az egyetemi menzán ebédeltünk, amikor kinézve az ablakokon "érdekes" villamost pillantottunk meg: egy mozgó pub villamos volt :D úgyhogy, mire jönnek csoporttársak vendégségbe kiderítjük az útvonalat, meg az árakat :)

Hirtelen ennyi jutott eszembe, 5 nap múlva hétfő este landol a gépem Ferihegyen, holnap veszem meg a vonatjegyet Turkuba (Helsinkitől még jó 180 km), s onnan megyek Wizz Air-rel :)

Andi kedvéért "kerékpár és hó" téma, bizonyítva, hogy nem csak Göttingenben van nagy hó :)

UI: a képek a belvárosban, a központi pályaudvar mellett készültek az olvadás előtt; ahol Szabcsa lakik vagy éppenséggel ahol én, ennél sokkal nagyobb hó van/volt.

Home, sweet home

Iszonyat gyorsan telnek a napok, s bár kb. minden második este rászánom magam, hogy leírjam mi történt velem, valahogy mindig akad valami, ami eltereli a figyelmem (beszélgetés a konyhában a többiekkel, bulizás, stb)...

A múlt hét péntek eszméletlen volt :) Majd Szabcsától elkérem a képeket, s feltöltöm valahova a finn képekkel együtt (amit ma este kapnék meg, ha elmennék bulizni). Nem hittem volna, hogy Szabcsa képes 1100 km-re elhozni a bodonyi hangulatot, de sikerült neki: Kétbodony szelleme kísértett aznap éjjel Helsinkiben :P (hallottam, hogy az otthoni is igen jól sikerült...)

A hétvége elment, esszéírás a köbön, ezen a héten nem történt semmi, kicsit lebetegedtem, néh-ny órát kihagytam, holnap pedig a menekültügyi esszénket kell előadni :) Andi nap mint nap örömet csempész az életembe, amikor a semmiből rámír, hogy "csőőőőőő, na mivan?!", ahelyett hogy ő mesélne már végre :P

Igaziból nem tudom mit írjak, egy dologgal az első blogbejegyzés óta adós vagyok, hogy megmutassam hol is lakok Helsinkiben, így hát jöjjenek a fotók:

Finnország és Helsinki:

Junailijankuja 5B 046, 00520 Helsinki, Finland:

Az egyetem Helsinkiben:

A szobám átrendezve:

A motkány vigyáz a tallinni vodkára:

Az "átmeneti" szennyestartó sarok a zászlóval:

Szekrény:

Az ágyam és a pingvinek:

Risk management and liability in biotechnology and waste...

Beindult az egyetem, nem kicsit, nagyon...

Talán túl váratlanul ért minket a lappföldi kirándulás után, nem tudom megítélni... a tanárok egy része nagyon normális, sőt az "Environmental law seminar" vezetője kiköpött Harmathy Attila (tehát Szabcsa odaáig van érte :D), aranyos, kedves papa, akinek hála olyan szar témából kell beadandót írnunk, hogy a fülünk ketté áll: Risk management and liability in biotechnology and waste... magyarul se tudnék nagyon sok mindent hozzáfűzni, nem hogy angolul :D a másik óra, amire beadandót kell írni hétfőre a "Protection in the International Law", hát... a tanár és az óra valami borzalmas :D halkan beszél, nem lehet érteni, iszonyat sok anyagot felad, amiből készülni kellene a következő órára, mert bár "lecture course" (értsd: benn ülsz, jegyzetelsz és csók), ettől függetlenül ő úgy gondolja, hogy aktív órai közreműködés kell ahol kérdésekre válaszolva átbeszéljük ezeket az olvasmányokat... több mint izgalmas...

Ezt leszámítva minden a legnagyobb rendben van :)

Lassan beindul a szauna időszak, szóval heti 2x felmehetünk a 8. emeletre ingyen szaunázni, a bulik egyre jobbak, ma este Szabcsánál lesz házibuli :P s hamarosan elugrunk Tallinnba is, hogy felmérjük a terepet még a csoporttársak látogatásai előtt! :)

Mindeközben valahol távol, a hófödte Észak-Magyarországon, Kétbodonyban egy maroknyi, mindenre elszánt csapat, kb. 50 fő dacol az elemekkel, az alkohollal és próbálja túlélni a vizsgafelejtő gyötrelmeit (a holnapi másnappal együtt):

Lapland

Sziasztok!

Épségben visszaértünk Helsinkibe a hétfő hajnali órákban. Szerencsétlenségünkre már aznap megkezdődött az egyetemi tanítás, ami tegnap ugyanilyen intenzitással folytatódott, úgyhogy elnézést, amiért eddig nem osztottam meg veletek a lappföldi élményeket, de muszáj volt kipihenni az utazás fáradalmait. A lappföldi kirándulás 7 napos volt, 2010. január 25-én este indultunk és 31-én reggel fél5re értünk vissza. A képekről röviden: nagy része Szabcsánál van, mert a kamerám -5 fok alatt felmondta gyakran a szolgálatot :P:) Készült videó is a spanyolok által, hamarosan YouTube-on lesz! A képeket megpróbálom összegyűjteni és valahova netre feltölteni!

1200 km-re voltunk Helsinkitől,
s 300 km-rel feljebb az Északi Sarkkörnél! :)



1. nap: Elhagytuk Helsinkit!

Este szakadó hóesésben hagytuk el a finn fővárost, s kényelmesen elhelyezkedtünk a buszon (volt elég hely úgy mindenkinek, hogy egy kettes ülésbe egy ember üljön), s bár maga a busz szuper volt, ezek a finnek valahogy nem szeretnek fűteni... 3 óránként megálltunk, de amikor bekapcsolta a sofőr akkor is lefagyott a lábunk, így aludni nem tudtunk annyira...

2. nap: Welcome to Lapland!

Egészen mozgalmas nap volt, megérkeztünk Rovaniemi-be (Lappföld "fővárosa"), ahol megtekintettük az Arktikumot (díjnyertes múzeum, amely bemutatja a sarkköri élővilágot, az emberek életét, történelmét, stb). Ezt követően a szobabeosztásunknak megfelelően két csoportot alkotva elindultunk a Lidl-be és az AlkoShop-ba bevásárolni. Bátran állíthatom, hogy iszonyatosan nagy szerencsénk volt, hogy a spanyolokhoz kerültünk, ennél jobb, őrültebb, kedvesebb csapattal régen találkoztam!!! elhatároztuk, hogy minden nap közösen főzünk, ezzel csökkentve a költségeket, s igazán bevállt az ötlet. A vásárlást követően tovább indultunk az alig pár km-re levő északi sarkkörre a Télapóhoz :P A "Santa Claus Village" eszméletlen jó volt :) nagy volt a hó, meg az egész feeling, hogy most tényleg itt vagyunk az északi sarkkörön a mikulásnál :) leírhatatlan élmény volt. Természetesen készítettünk fotót is a Télapóval, ezt valamikor felszkennelem az egyetemen és megosztom veletek. Az este folyamán megérkeztünk az Inari-tótól (Finnország legnagyobb tava) 20-25 percre levő Vasatokka nevű üdülőtelepre, ahol elfoglaltuk a faházakat, s belevetettük magunkat az esti szórakozásunkba a szaunázásba és az 50 méterre levő befagyott tóban található lékben történő lehűtésbe.

Arktikum 1.0



Arktikum 2.0



Arktikum 3.0



Rovainemi hídja



"Manók" télapófalván:



Santa Claus Village és az északi sarkkör:



A télapó főhadiszállása:



Santa Claus Village este:



Az első közös vacsihoz készülődve:



3. nap: Survival Course (avagy hogyan rémítsünk halálra 3 spanyol fiút)!

Kissé nehezen keltünk fel, reggel 8-kor már elkezdődött a túlélő túra. Bár csak -5 fok volt, az északi sarkköri erős szél miatt a vezetőink is mondták, hogy az emberi szervezet -30 foknak érzékeli (kegyetlen volt). Egy rövid bevezető előadás után (mit fogunk csinálni, hogyan éljük túl, elméleti alapok) kimentünk az erdőbe egy jóval kisebb befagyott tóhoz. Iszonyatosan jó programok voltak: léket vágni a jégben, s pecabottal halászni (kicsit olyan érzésem volt - igaz, kunyhó nélkül - mint a Szomszéd nője mindig zöldebb című filmben amikor a jégen horgásznak), építettünk Quinzhee-t (igloo-hoz hasonló, lényege, hogy összelapátoljuk a havat egy óriási, kétméteres kupacba, várjuk, hogy megfagyjon, majd kiássuk a belsejét, s kész is van). Az erdőben ebédeltünk tűzrakó helynél, s ezt követően indult a GPS kaland, amikor az erdő különböző részein elrejtett dobozokat kellett GPS és iránytű, térkép segítségével megtalálni, a bennük levő kérdésekre válaszolni. A program 4 körül véget ért, s igazán megfáradva kezdtünk el pingpongozni, ami ezután a szokásos (kirándulások utáni, szaunázás előtti) programunkká vállt. Este kezdett lehűlni a levegő, de még mindig nem volt elég hideg és felhőtlen az idő, hogy láthassuk a sarki fényt...

A GPS túra előtt:



Túlélőtúra közbeni pihenés:



Jégen horgászás:



Készül a nagy mű:



...de az este itt nem ért véget, ugyanis a 3 jómadár Carlos, Carlos és Sergio elhatározták, hogy a délután elkészített Quinzhee-ben fognak aludni (kértek rénszarvasbőrt, stb), s elindultak az éjszakába. Elhatároztuk, hogy csak meg kellene tréfálni őket, külön terv készült, hogy ki fog kamerázni ki csörömpöl üveggel ki ad fémes hangot lábassal, stb...

...itt történt meg az a szomorú dolog, hogy a kanapén azzal a szöveggel, hogy 5 percet pihenek elaludtam, s kiamaradtam a mókából, tehát innentől csak elmesélések alapján tudom közvetíteni a sztorit!

A többiek kimentek, s olyannyira jól sikerült az egész, hogy a spanyolok azt hitték, hogy valaki meg akarja őket ölni! Annyira féltek, hogy amikor kinéztek a Quinzhee bejáratán, s meglátták Leticiát (a spanyol lányt), azt hitték, hogy ő a gyilkos. Erre elkezdtek rohanni vissza Vasatokkába, úgy, hogy mindent hátrahagytak, Carlos egy cipőben futott vissza az erdőben (a párját otthagyta), s közben felhívták a rendőrséget, hogy valaki üldözi őket, meg akarják ölni mindannyiukat, majd miután közölték, hogy hol vannak, a rendőrség egyszerű "nem"-mel elintézte a dolgot, sorsukra hagyva őket :D Egyikünk se gondolta volna, hogy ennyire be lehet szaratni 3 fiatalt :D (ha kimegy az erdőbe, mit vár?!) Na mind1, eszméletlen jó volt a sztorit hallgatni is :P

4. nap: édes semmittevés és az esti meglepetés...

A többiek elindultak kora reggel Norvégiába, hogy jó pár óra buszozás után fürödhessenek a Jeges-tengerben, azonban úgy gondoltuk Szabcsával és Justinával, hogy nem éri meg ennyit utazni, így inkább kipihentük magunkat. Felkelés után rendet raktunk, takarítottunk, megnéztük a környéket, fotókat készítettünk, s a többiek délután már vissza is értek (végül igazat adva nekünk). Lassan elkészült az ebéd, pingpong, szaunázás :) A szauna közben azonban felfedeztünk valamit az égen, s a hír egy másodperc alatt szétterjedt, így egy szál törülközőben kirohantunk a szauna elé, hogy megcsodáljuk a sarki fényt (felhőtlen idő volt és -28 fok). A képek sajnos nem sikerültek jól, de egy Anna nevű csaj professzionális gépével elég jó képeket csinált, majd a héten elkérem tőle s felrakom a blogba! :) Gyönyörű volt :P

A szauna és a tóban levő lyuk:



Ezt törtük fel esténként:



-26 fok:



5. nap: XC-skiing és a rénszarvasok

A reggeli ébredés után kipróbáltuk a XC-skiinget, ami hasonló a síeléshez, csak itt sík terepen kell menni... hááát :P mondjuk úgy, hogy Szabcsával azok közé tartoztunk, akiknek nem nyerte el a tetszését az, hogy sokadjára is akkorákat bukunk a hóban, hogy arra nincs szó, s így kénytelenek voltunk feladni a távot (én kb. 2/3-áig jutottam). A délután azonban több meglepetést tartogatott, ugyanis elmentünk egy rénszarvas farmra, ahol lehetőség nyílt az etetésükre s arra, hogy tegyünk egy kört rénszarvasszánnal :))) Este döbbentünk rá Szabcsával, hogy vége a vizsgaidőszaknak... gondolhatjátok, rendesen megünnepeltük :P

Rénszarvas:



Rénszarvas farm:



Rénszarvas szán:



Leticiával elvagyunk :D



Rénszarvas közelről:



6. nap: Saariselkä

Szombaton reggel elindultunk a másfél órányira fekvő Saariselkä településre, ahol lehetőség nyílt Husky safarira, majd ezt követően a helyi SPA-ban élményfürdőztünk órákon át :) A husky kutyák eszméletlen aranyosak, úgyhogy kedves apa és anya, remélem hogy pár éven belül ha elköltözünk családi házba, akkor ígérjétek meg, hogy az első kutyánk husky lesz :P A husky safari 25-25 perc volt kb, az első részében vezettem a husky szánt, a táv második felében utasként élveztem a dolgokat :P Este őrületesen nagy party volt, mindössze 2 órát aludtunk a visszaút előtt...

A csapat:



Husky safari:



Rénszarvas etetés Husky safari előtt:



Husky kutya :P



Husky safari 2.0



Az ÁJSZPOCOK megszületése -29 fokban, kb. -15 fokos vízben:



7. nap: Kemi hókastély és visszatérés Helsinkibe!

Reggel a takarítás után elindultunk hazafelé. Rovaniemiben megálltunk kis pihenőt tartva, meglátogattam az Európai Unió legészakibb McDonalds-át :P:) Majd lassan elindultunk Kemi városa felé, ahol szombaton nyílt meg a minden évben újraépülő óriási hópalota. Szintén leírhatatlan élmény volt, volt külön hókápolna, hóhotel szobákkal -5 fokban, hóétterem, hatalmas csúszda :P mindez hóból és jégből órási terepen :) visszaindulva szomorúan vettük tudomásul, hogy életünk egyik legszebb hete pár óra múlva véget ér...

Az EU legészakibb mekije:



Nászutas lakosztály Kemi hókastélyában:



Étterem (a képen a jégbár) a hókastélyban:



Étterem 2.0:



Otthagytuk a kéznyomunk...



! The Black Point !

Nem tudtam hova beilleszteni, ezért úgy gondoltam, hogy külön részt is megérdemel :) Volt a társaságban egy izraeli csaj, aki egyszerűen irgalmatlanul segghülye volt. Később kiderült, hogy 28 éves (!), 4 éve férjezett (!), bár csak 21-22-nek nézett ki (!)... mindez nem tompította azt, hogy mennyire mennyire de mennyire hülye... Történt ugyanis, hogy a 2. vagy 3. nap áthívtuk a másik házból az embereket (ahova ő is tartozott), s közös játékba kezdtünk, aminek a neve PimPamPum volt (Pim - tovább megy a kör, Pam - megfordul, Pum - egy ember kimarad és a következő tovább mondja azt hogy Pim, stb)... Nem hittük el, hogy amikor hozzá ért a sor, mindig elhibázta.... egy darabig próbáltuk magunkat türtőztetni Szabcsával, de miután sokadjára megtörtént a dolog, s Szabcsára nézve láttam, hogy alig bírja visszatartani a röhögését, egyszerűen kifakadtam... leborultam az asztalra és valami iszonyatos módon röhögő görcsöt kapva sírtam perceken át :D persze a spanyolok rögtön levágták a dolgot :P A Black Point elnevezés is tőlük jött: így nevezik azt a dolgot, helyet, ami sok balesetet okos Spanyolországban... Na mind1 :) egy élmény volt a csaj visszafelé is, amikor is megálltunk pihenni Helsinki felé, s nem találva a mosdót bejött a férfi wc-re...

Annyi minden kavarog még a fejembe, hogy mit kellene még leírni, de akkor nem maradna semmi a személyes beszélgetésekre :) Annyi biztos, hogy életem egyik legjobb hete volt, s a legeslegjobb mióta Finnországban vagyok (s sikerült feledtetnie azt, hogy mennyire hiányoztok)...

De ma este Helsinki szívében az Amarillo Clubban Lapland Afterpartyzunk! :P